Reykjavík képekben

Sajnos tegnap Irén barátném jól hazament. :(
Úgyhogy úgy érzem, a következő látogatóimat noszogatnom kell, hogy jöjjenek minél hamarabb! Egy-két kép Reykjavíkról, lehet, hogy meggyőzően hat.

Városháza este
Városháza nappal

Fríkirkja este, a tavon úszó/sétáló madarakkal

Kedvenc utcám

Szép időben még Akranesig is el lehet látni

Házak

Kisfilm

Két erasmusos társam, Klaas de Vries és Joaquim Pintó készített egy nagyon aranyos kisfilmet a reykjavíki sétájukról. Megmutatom:

Homesick in Reykjavík from GroenteboerKdV on Vimeo.

A mi utcánk is rá került. :) Ahol látjátok a zöld kocsit parkolni, valami UZ-vel kezdődik a rendszáma.

Klaasék elég ügyes filmeket csinálnak, érdemes megnézni a többit is.

A mi utcánk

Megmutatom, hogy hol lakunk - Anya nagyon kíváncsi volt.

Augusztusi látkép az ajtónkból (házibácsistul)

Most, októberben így nézünk ki. Házibácsink a jól kiérdemelt 2 hónapos vakációját tölti Tenerifén, úgyhogy ő nincs a képen.

Nagyon jó a kikötőben lakni. Igen szeles errefelé, még az átlagos izlandi viszonyokhoz képest is ezt lehet mondani. Minden reggel friss hal, a közelben Izland legjobb tenger gyümölcseit felszolgáló éttermei... Tőlünk 5 percre Nyugatnak a reykjavíki Rózsadomb. Megkérdeztem, hogy miért pont Seltjarnarnes (ez a neve) kerületet választják a legjobb módúak lakóhelyükül. A válasz egyszerűen annyi, hogy ez egy kis félsziget, és egy út visz oda. Azaz, senki nem hajt be ebbe a kerületbe, hacsak nem ott van dolga, vagy ott lakik. Alig vannak autók arrafelé az utakon.

Esja, a helyi (természetesen) vulkanikus eredetű hegylánc nagyon szépségesen tud kinézni. Minden reggel, amikor indulok iskolába, egy pár percet el kell töltenem a csodálatával. Nem lehet könnyen megszokni egy ilyen gyönyörű szomszédot.

Egy szuper finn lánnyal, Jonnával lakom együtt. Svéd nyelvészetet tanul, szóval ő is azok közül való, akik nem nagyon tudják, hogy miért pont Reykjavíkba jöttek Erasmus-szal.
Fantasztikus egyéniség, nagyon jókat bulizunk együtt, de ha arról van szó, nem érezzük rosszul magunkat, ha egy délutánt áthallgatunk együtt. Szerencsém van vele.

Hosszú hallgatás

Ha már a blogszerzőnek 13 (azta!) rendszeres olvasója van, nehezen engedhet meg magának ilyen hosszú hallgatást. Remélem, visszataláltok majd hozzám, most igyekszek mindent bepótolni.

A Reykjavíkban töltött első 2 hetemet beárnyékolta egy igen kellemetlen baleset. Kilenced magammal laktam az első napokban egy kicsiny lakásban, aminek meg is lett a következménye. Az egyik spanyol lány véletlenül elvitte magával a kontaktlencséimet északra, és csak 2 hét múlva tért vissza a fővárosba. Van szemüvegem, de az 2.5 dioptriával gyengébb, mint amilyen a látáshoz szükségeltetne, így közel vakon töltöttem el az első két hetemet. Ez ebből fakadó bizonytalanság-érzet persze erősen rányomta a bélyegét a hangulatomra. Szerencsére, a közlekedésben annyira nem éreztem gátolva magam, mert az izlandi autósok a magyarokkal éles ellentétben már 20 méterrel előbb lelassítanak, ha meglátnak egy gyalogost. Ja, és egy hónap alatt egy dudálást sem hallottam.
Kábé ennyit láttam a városból az első két hétben:


Amint azonban nagy örömömre végre visszakaptam szemem világát, máris egy másik Reykjavíkot ismertem meg. Ez a város is igen furcsa, mint Izland minden szeglete. Mindenfajta város építési koncepciót nélkülöz, aminek van sok nekem nagyon tetsző oldala. A házak elképesztően színesek. Egy utcán belül a szivárvány akár minden színét megtalálhatjuk. Szeretnek helyet adni a művészetnek a tűzfalak nagyobb felületein, emiatt sok ház oldala elképesztő festményeknek feszít vásznat. Nem tudok szabadulni attól a megérzésemtől, hogy az izlandiak minden lehetőséget megragadnak, hogy kifejezzék magukat. A tömegbe burkolózás, és az otthoni, elvonult önkifejezés/megismerés szinte idegen az itteni értékekben.

A világ legkisebb nagyvárosából

Tömény hét áll a hátam mögött. A nyelvtanfolyam végén levizsgáztam izlandiból, 90%-osra sikerült, aminek nagyon örültem. Még utána kéne járnom, hogy ez az eredmény megfelel-e egy alapfoknak. De mindegy, az a lényeg, hogy már kevésbé tudnak eladni Reykjavíkban, a "világ legkisebb nagyvárosában", ahogy Hallgrímur emlegeti.

Szombaton érkeztünk, a sofőrünk készségesen belehúzott, hogy még elcsíphessük a Menningarnótt (=Kultúra éjszakája, http://menningarnott.is/ ) végét. Talán ez a nyár legnagyobb rendezvénye. Reykjavíkba özönlik szinte minden izlandi, hogy egy intenzív kulturális szórakozás után nagy buliban törjenek ki. Talán úgy lehet ezt az eseményt a legjobban magyar rítusmixbe átültetni, ha összeadjuk a Múzeumok Éjszakája programjait (non-stop nyitvatartó múzeumok, koncertek városszerte, stb.), az augusztus 20-ai tömeget, fergeteges hangulatot és tüzijátékot a Szilveszter éj zord időjárásával és idiótára részegedett túristáival. Na ez a Menningarnótt. Gondolom átérzitek, hogy a nyugati fjordok édes magánya és természetközelisége után egy kicsit mellbevágó volt ez az élmény...

Még mindig nagyon hiányoznak a nyugati fjordok és az ottélők. Ha valaki valaha meg szeretné látogatni Izlandot, akkor a nyugati fjordokba mindenképp tanácsolnám, hogy tegyen egy kitérőt. Rabul ejti az embert. Izland nagyon magasztos a maga csodás egészében, de a nyugati fjordokban érezhető a legtöményebben az izlandiság esszenciája. Öt perc séta után se embert, se házat nem lehet látni, nincs más csak a természet és annak szerves része: Te. Nekem nagyon sokat adott Izland több tekintetben is. Azt hiszem, a legértékesebb tanulság mégis a természethez való viszonyom átformálása volt. Rossz szó az átformálás, mert igazándiból úgy érzem, hogy most született csak meg a természeti mivoltom. Eddig sosem sikerült ennyire közel kerülnöm természethez a maga roppant erejével és gyönyörűségével. A nyugati fjordok nem is tanít, hanem inkább tapasztalni hagy. Az izlandiak azt mondják, hogy az ő hegyeik egyáltalán nem veszélyesek, az egyetlen veszély az emberi hülyeség és a saját, hozott erőforrások rossz felmérése. Ezzel mindkét komolyabb kirándulásunkkor szembesültem. Amikor minden lépésért meg kell küzdeni a mind mentális, mind fizikai kimerültséggel, maró széllel, az omló sziklákkal, a fogcsikorgató hideggel, az "áh, 20 perc alatt simán fenn vagyok"-"de már 2 órája mászok felfelé?!" vagy "ennek a hegynek nincs teteje" gondolatokkal, akkor mindent átérzel... nem tudsz még semmit.

Azért lassan kezdek beleszokni a városi életbe is.

Színek

Úton a nyugati fjordok legmagasabb hegyére

A hegy tetejéről


Fjordi "naplemente" az éjszaka kellős közepén


Pink fjords

Augusztus 20-ai ünneplés Núpurben

Ha Izlandon vagy, sokkal égetőbb szükségletnek tűnik az otthoni ünnepek megülése. Kicsit megmagyarázhatatlan, bevallom. De most tényleg: tök messze vagy otthonról, egy vulkán-szirten az Atlanti-óceán közepén? Naná, hogy megülöd augusztus 20-át! Úgyhogy kevés nyüstölés után a núpuri 4 magyar elvonult ünnepelni. A vodkaszagra természetesen megjelentek lengyel barátaink, akik nagyon átszellemülten hallgatták, ahogy a himnuszunkat énekeltük. Ez engem annyira megindított, hogy mindenképp fel akartam írni a táblára, hogy "lengyel-magyar barátság örökké". A helyzetet viccesnek tűnt úgy nehezíteni, ha Karol betűzi lengyelül a csoda-mondatot Bálintnak, akinek a keze munkáját dícsérte az első mondat felkerülte. Erre Karol is felírta a mondat magyar megfelelőját, mire Andrea, a szlovák barátnénk is megjelent, és ki is vette a részét a diplomáciai mérföldkő építésünkből. Ahogy szépen érkeztek meg az emberek a Magyar Buliba, annyiféle verzióban került fel a táblára ki-kitoldogatott kooperáció szellemisége. Libanoni, olasz, szlovák, izlandi, orosz, lengyel és magyar fordításokkal így lett egész a kép:

Sætur Siggi

Siggi a főnök Núpurben. Az USÁ-ban szerzett diplomát menedzsmentből, amiért sok helyi kérdőre is vonta, hogy mi a fenének neki a nyugati fjordokba business diploma? De Siggi kitartó ember, és tudja mit akar. Az izlandi káromkodások zömének elsajátítását javarészt neki köszönhetjük. Ő az, aki a sokat emlegetett "kék járgányának" letörte a visszapillantóját, mondván a nyugati fjordok forgalmát figyelembe véve, úgysem kell majd sosem előznie.. és ugye egy ilyen jó tükröt egy igazi izlandi még annyi különféle dologra használhat!
Mégis, a legkedveltebb szórakozása az volt, hogy figyelte az arcunkat, amikor a bátyja, Gummi (eddig csak formálisan Guðmundurként emlegettem a blogon) felszolgálja nekünk a helyi specialitásokat. Volt ugye bálna, hákarl azaz rohasztott cápahús, és az utolsó vacsoránkon fincsi birkafejek. Egy rosszul sikerült képen elkaptam a hobbija közben.


Nagyon-izlandi humorral is jócskán meg van áldva.

Gísla Saga

A núpuri házigazdáink igen ki tudnak tenni magukért. Utolsó héten színházi előadásra vittek minket. A híres Gísla Saga színpadi adaptációját néztük meg. A monda a szomszéd falu (Þingeyri) melletti völgyben játszódik. Ha kiviszed magaddal a szöveget a völgybe, még ma is pontosan be lehet azonosítani, hogy a völgy melyik részén történt mi - annyira részletes a leírás. Ha valakit érdekel, ékes ó-izlandi nyelven online is olvasható: http://www.snerpa.is/net/isl/gisl.htm. Bár a ma beszélt izlandi nyelvtudással is simán olvashatóak az 1000 éves mondák. Nem volt náluk nyelvújítás, így szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy a régi nemzedékek remekeit eredeti nyelven is meg tudjuk érteni.

Nyár lévén természetesen szabadtéri volt az előadás. A zuhogó eső csak növelte a drámai hatást.

A színpadon az igen megbecsült Elfar Logi Hannesson, az egyszemélyes darabok nagymestere szórakoztatott minket. Ő a nyugati fjordok egyetlen(!) szem színésze. Persze ez csak hozzátesz a színdarab értékéhez.

Pajtaparti

Dýrafjörðurben (a mi fjordunkban) van egy hagyomány, miszerint augusztus közepén az egyik helyi család tart egy hatalmas bulit a pajtájukban, ahová az összes dýrafjörðuri hivatalos. Szerencsétlenségükre, a buli időpontja már két éve mindig a nyelvtanfolyam idejére esik. Mivel mi is hivatalosan Dýrafjörðurben laktunk, ott volt a helyünk - ezzel a megszokott 50-80 fős tömeget jócskán 100 fölé emelve.
Jó antropológusként hamar érkeztem, hogy még az eredeti bulit is láthassam, mielőtt a núpuri erősítés megérkezik.
A buliban számomra meglepően minden korosztály képviseltette magát. Már nyugdíjba vonult hajóskapitányoktól kezdve a karonülőkig minden korcsoport jelen volt. Egy dolog viszont közös az izlandiakban, és az nem más, mint a lopapeysa.

Lopapeysás anyukák

A lopapeysa pulcsit minden izlandi szívesen viseli, sokan roppant színválasztékkal rendelkeznek belőle.
A pulcsik érdekessége egyébként, hogy lopi-ból kötik, azaz a tipikus izlandi juh gyapjából fonott fonalból. Az izlandi juhok (a jószágzárlat miatt közel 1000 évig nem engedtek be birkákat az országba, így a szigeten egy külön "fajta" fejlődhetett ki - de nem értek hozzá) gyapja igen csuda dolog, ugyanis 2 rétegű. Az egyik féle gyapjúszál hosszabb, mint a másik, így ez egy külső réteget alkot. Ez a réteg sprődebb, jobb a vízlepergető képessége, míg az alsóbb rétegekben rövidebb, jobb melegítő hatású és sokkal finomabb gyapjúszálak találhatók, ezek nagyjából a mi gyapjúfogalmainknak felelnek meg. Ezt a kétféle szálat valamilyen arányban összefonják, és ebből kapjuk meg a lopit.
A lopapeysák mintájukat tekintve nagyon egyszerűek, így jól megfelelnek az izlandi puritán esztétikának. Nem lehet megkülönböztetni, hogy melyik az eleje meg a hátulja. Mondjuk a modernebb szabásúaknak már van zipzár az elejükön, ami jó iránymutató lehet.
Tényleg mindenki hordja őket. Eddig ezt vettem észre, mint az izlandi identitás legerőteljesebb fizikai megnyilvánulását. Mindenhol, még a Laugavegurön (Reykjavík Váci utcája) is a legmárkásabb boltokban is kapható. Az egyetemi mentoromtól (itt buddynak hívják) megtudtam, hogy az igazi izlandi magának köti a lopapeysáját, de azért a városokban persze vásárolni is lehet. A buddy-m anyukáját fogom megkérni, hogy kössön nekem egyet.

Na, de visszatérve a bulihoz. Élőzene ment egész este, a helyi zenésztehetségek sorakoztak fel a színpadra sok-sok izlandi megas-t előadva. Nagyon bájos dalaik vannak, jól táncolhatóak, énekelhetőek még jópár sör után is.
Az asztalokon dekorációként kancsó vízbe tett bokorágak a nyarat, és a természet zöldbe borulását jelképezik. Azt hiszem, a helyi nyír-adaptációt használják, ami Izland egyetlen még vadon is növő "fa"fajtája. A fa egy kicsit túlzásnak hangzik, inkább bokorszerű növényről van szó. Egyébként a Björk női név ennek a bokor/fának az izlandi megnevezése. Nagyon fontos szerepet játszik ez a növény az izlandiak szimbolikus életében.

Három helyivel is táncoltam, és reméltem, hogy majd vezetnek, hátha elsajátíthatom néhány lépését az izlandi "népi" táncnak. Hamar rájöttem, hogy a táncnak a gaman (=mulatság) a lényege, és kevésbé a kötött forma. Nagyon nagy buli volt, fergetegesen éreztük magunkat a mindig nyitott, barátságos és befogadó nyugati fjordiak társaságában.

Emberek

Ísafjörður

• Az első izlandi, aki nem röhögte el magát, amikor izlandiul próbáltam vele kommunikálni

• Ísafjörður főtere az iskolakezdés előtti utolsó péntek délután

Hlíð

• Előbb-utóbb minden izlandiról kiderül, hogy vagy fest, vagy ír, vagy zenél, vagy mindet műveli
  

Beszélni fogok Hallgrímurrel!!!

Annyira izgatott vagyok! Ma tudtam meg, hogy 2 nap múlva meglátogat minket Hallgrímur Helgason! Ezt csak úgy minden komolyabb felhajtás nélkül oda vetették nekünk ma, hogy jön. Ilyen nincs! Személyesen fogok beszélni Hallgrímurrel. :D Ááááá! Gyorsan be kéne szerezni egy izlandi nyelvű kiadást a 101 Reykjavíkból, hogy dedikáltatni tudjam. És még ennél is gyorsabban kéne felfejleszteni az izlandimat.

A 2 B

Kipróbáltam két B-s specialitást.

Ettem Bálna húst. Kihagyhatatlannak ítéltem. Egyik ebédre ínyencségnek ezt is lehetett választani. A tipikus izlandi elkészítés szerint kinézetre és szagra májszerűnek kell lennie. Ízre viszont kicsit kesernyésebb és sósabb, állagra pedig rágósabb. Szóval tőlem nem kell a greenpeace-eseknek komolyabban tartaniuk a jövőben.

A másik B a Brennivín, a helyi nevezetes rövid ital. Krumpli az alapja, és állítólag köménymaggal ízesítik. Ebből te csak az alkoholt érzed, de azt nagyon. Pedig csak 37%-os. Az izlandiak néha svarti dauði-nek (=fekete halálnak) nevezik, igen találóan.

Amikor jön a köd

Már csak néhány partraszálló viking feltűnte hiányzik, hogy a régi mondák itt legyenek a jelenben. A többi adott.

A templomunk is igen ember felettivé tud változni.

Patakhangulat

Helga Guðmundsdóttir

Ő "A Kislány" Núpurben, 5 éves. Ő Guðmundur, a szakácsunk kislánya. Emiatt ugyanaz a "családneve", mint Björknek. Kicsit irigylem.
Nagyon aranyos, igen kedvel minket. Közülünk a kedvence a libanoni 57 éves 15 nyelven (és köztük magyarul is!) beszélő Fádi. Majd egyszer le kell fényképeznem őket együtt. Nagyon virgonc kislány, igazi izlandi, stramm csajszi.

Fjordmászás

Az elmúlt 2 napban nem volt internetünk. Számomra még mindig megdöbbentőnek hat, hogy egyáltalán van néha. Mobilhálózat is van mindenhol, ami kicsit rombolja az Isten-háta-mögöttiség érzetet, viszont túrázáshoz nagyon hasznos tud lenni, ha esetleg valami történik.
Tegnap elmentünk fjordotmászni. Merész vállalkozás volt. Csak 700m magas a hegy, de itt az a vicc, hogy tényleg tengerszintről indulsz. :) Természetesen egy olyan fjordot pécéztünk ki, amire nem vezet semmifajta túraút. Szerettük volna a magunk módján fel és leérni. Felfelé még nagyjából megfelelő utat sikerült választani, a sziklákat leszámítva sima ügy volt feljutni.
Félútról:















Jó hegymászó módjára a "csúcson" otthagytuk üdvözletünket a következő arrajárónak.

A fjord teteje volt talán a legnehezebben járható terep, bár teljesen sík. Minden lépésnél figyelni kell, hogy ne csússzon be két szikla közé a lábad.


Az olasz-lengyel-magyar csapatunk nagy örömére találtunk havat!


A völgyünk

A gyönyörködés és hülyülés után már időszerű volt hazafelé venni az irányt. Fenntről viszont nem egyértelmű, hogy hol lesz a legkönnyebb lejutni. Te mit választanál? :)
Mi végül a képen harmadik "lankát" "választottuk". Közel két órába telt leereszkedni. Ilyen alulról:
Már a leértünk után sem volt egyszerű visszagyalogolni Núpurbe. Át kellett kerülnünk a folyó/patak másik oldalára, ami egy jó alkalmat szolgáltatott a goretexem tesztelésére. Bokáig gázoltam hol a patakban, hol a lápban, és tényleg nem ázott be. Kicsit birtokot is kellett háborítani, és villanypásztorokon átkelni, de megoldottuk. :)
Összességében 11 óra alatt megjártuk. Nagyon jó volt! Elterveztem, hogy az összes közelben lévő hegyet megmászom még a fennmaradó 2 hétben.

Núpur, ahol élünk

Az elkövetkezendő 3 hétben Núpurben fogok lakni, amely település közel 6 lelket számlál. Meg persze azt a 110 külföldi diákot, aki a nyelvkurzusra érkezett velem együtt.

Úton a nyugati fjordokba

Beszéljenek egyelőre a képek, amiket útközben készítettem. Majd ki-kitoldogatom őket szöveggel. Csak az a gond, hogy túl sok mindent lehet ide írni.