Kipróbáltam két B-s specialitást.
Ettem Bálna húst. Kihagyhatatlannak ítéltem. Egyik ebédre ínyencségnek ezt is lehetett választani. A tipikus izlandi elkészítés szerint kinézetre és szagra májszerűnek kell lennie. Ízre viszont kicsit kesernyésebb és sósabb, állagra pedig rágósabb. Szóval tőlem nem kell a greenpeace-eseknek komolyabban tartaniuk a jövőben.
A másik B a Brennivín, a helyi nevezetes rövid ital. Krumpli az alapja, és állítólag köménymaggal ízesítik. Ebből te csak az alkoholt érzed, de azt nagyon. Pedig csak 37%-os. Az izlandiak néha svarti dauði-nek (=fekete halálnak) nevezik, igen találóan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Örülök, hogy kipróbáltad mindkettőt! Én is ezt tettem volna! Lehet, hogy nekem a 37%-os jobban izlett volna, mint a bálnahús.
VálaszTörlésBiztos vagyok benne, Anya, hogy Neked a brennivín tetszett volna jobban. :) Viszek majd haza kóstolóba!
VálaszTörlésAzóta ettem még egy izlandi specialitást, Hákarl-t, amit rodhasztott cápahúsként lehet meghatározni. Az íze nagy intenzív halíz, a szaga kiállhatatlan. A legrosszabb az egészben, hogy evés után minimum 48 órán át érzed is ezt az orrodban. Bármit eszel, iszol utána, ott marad.
Igazi antropológia-vizsga volt ez nekem. A tanáraim azt szokták mondani: ahhoz, hogy az ember sikeres antropológus lehessen, két dolog elengedhetetlen. Az egyik, hogy bármilyen bokorban képes legyél olyan komfortosan könnyíteni magadon, mint egy Hilton vécéjében. A másik pedig, hogy bármit, amivel kínálnak, meg kell tudnod enni és inni.
Annyi biztos, hogy Izland jó próbája ezeknek, de ezért szeretem. Eddig azt hiszem, helytálltam. (Nem nagyon ette meg senki rajtam kívül a hákarlt.)
Ne feledd,
VálaszTörlésHa nem jutsz bálnahúshoz, még mindig ehetsz tevehúst... :D
Ahogy megbeszéltük.